web analytics

az utolsó tekercs skiccpausz // ébredés elhalasztva

Címke: Tengeróceán

sava-sója

vízre tenni hogy sodorja
ha itt többé nincsen dolga
csomagolni oltalomba
menni vele hogyha volna
fonál még rátekeredve
megragadni meg lehetne
maradni ha volna kedve
ittlétével egy lehetne
kis öbölben partravetve
olvadhatna esti csendbe
nem tovább mint egy dagályig
part és víz míg egyre vágyik
de ha többé nincsen dolga
víz ölelje, hadd sodorja.

Dira, Ditz, Dood, Dol

a beérkező metró zajára meg se rezzen.
a nyilvános terminál billentyűinek fémes hangja,
rövid gondolkodás.
aztán folytatja.
fiatal, ruhája kopott, szakadt, foldozott.

befejezi.
felveszi maga mellől a csomagját.
(egyszerű, kevesebb, mint a legszükségesebb.)
szemeiben komisz félmosoly.
nem tudni honnan érkezett.

most továbbáll.

nincs hely, ami az otthona lenne.
nincs állandó közeg, ahonnan érkeznek a sorai.
a kölyök mindenhonnan írja
azt amit olvasol és olvasok.
és ami fontos nekünk,
kötött életünkben.

valamiért.
valamire kell.
és az ismeretlen megadja.

a kölyök, aki néha feltűnik,
de nincs sehol.
aki nem olyan, mint mi.
(de nem vennéd észre rajta,
nem is sejtenéd.)
aki olvas a gondolatainkban.
(vagy csak figyel,
mi meg beszélünk álmunkban.)

ha éhes, ennivalót keres.
ha írni akar, egy terminált.
és ha nem írja majd tovább,

na, akkor vége lesz.

Almayer Inn

ha Liv Deverià megérkezik, biztos lehetsz benne,
hogy nincsenek vendégek a fogadóban.
nem árulhatom el, honnan tudja, de sosem téved.
szieszta idején,
mezítláb jelenik meg a poros úton a kapunál,
aztán átsétál a füvön, egyenesen az asztalkához,
ahol Dira, Ditz, Dood és Dol ülnek,
olívát esznek és vizet isznak.
az élet vasárnapot tart.
a tenger pihen.

© 2018—2025 CsLTD Smurf Alkotóközösség
kaaliyuga@forrasom.hu

Hemingway © Anders Norén