Címke: Párizs

az eső a szokásos helyeken csorog a terasz tetejének széléről. a Mun-Mekong torkolat felől érkező teherautók sarat dagasztanak az úton. egy újsággal és egy bangor brownie-val ülök a kávém mellett, amikor a házvezetőnő belép, és bejelenti: a Szelíd Asszony érkezik. a saját nyelvén mondja, nem szeretünk franciául beszélni, sem ő, sem én. megköszönöm, és a bejárat felé indulok. sáros aljú, vékony, fehér vászonruhában sétál befelé, egy fonográflemezzel a kezében, pedig most érezhetően nem táncolni jött. ideges, de csak köszön és cseveg, ahogy szokott. körülnéz. most kapta ezt a felvételt. muszáj hallanom, szögezi le. táncolunk. újra körülnéz. a megfelelő pillanatokban, a lüktető swing hangjaitól alig hallhatóan kezd mesélni. előző este, a városból hazafelé látott valamit. a katonák — senki sem mondta, hogy már itt is itt vannak a katonák — összeterelték egy thái đen falu lakóit. később lövéseket hallott. biztos amiatt, ami északon történik, mondja. valamit ki kell találnunk, mielőtt ideérnek. szerezzek buszt. beszél a tanítónővel. nem tudja, mit lehet tenni, de időt kell nyerni.
megvárjuk amíg lejár a lemez, én a látszat kedvéért, ahogy szoktam, felvetem, hogy maradjon egy teára. ő szabadkozik, és elsiet.