csak a mező, az ég és a ménes,
a mező szélében édes
szétcincált szalmakazal,
ha kesernyés lenne az őszi avar
csak az ég, csak az illat sodrása,
egy pata koppan a botlásba,
ott van a párta és ott van a csűd,
húzd ki belőle kérlek a tűt
pej fürtjeidben a régi kacaj
libben-e újra ha elfut a baj?
ott van a rét, és a vízben a gally,
ködbe merül minden tétova zaj
földben a fa, és fában a tűz
szétrobbant törzzsel fekszik a fűz
tövénél takargasd majd be magad
kint hűvös árnyak, benned a Nap.
