karcsú pohárban, mint egy korty szűretlen száraz almabor, szórt fények csillogása közt. zöldmetszések, esőtlen rossz nyarak, jégverések, kéregsebek, és horzsolások nemesítette, vérjeleket hordozó, de ennivaló gyümölcsök íze a számban. az érintéseid nyomán, láthatatlanul egésszé forrasztva az évszakok. tenyered alatt a jelen múltidőkből szőtt üzenete, egyetlen mozdulatban minden kor. és felemel, ami téged is felemel.
Címke: arany
csillogott.
néha még a meghullámosodott tükörképünk is látszott benne.
az első szél megérkezéséig.
szépen elsimított aranypor volt.
haszontalanabb
az ablakban rozsdálló
fagyott hangabokroknál is.
