web analytics

az utolsó tekercs skiccpausz // ébredés elhalasztva

Kategória: no-main

szakaszok

szakaszok, vagy mi a csoda.

azzal kezdődik, hogy minden ami történik: az első.
minden ami később hétköznapivá lesz, első.
első lépés, első szó, első görögdinnye, első iskola.
első nap egyedül, első csók, első szeretkezés, és az első igazán gyönyörteli.
első munkahely. első saját lakhely. első minden, első bármi.

azután, már a legtöbb dolog második vagy harmadik,
végül már nem is annyira valóságos — csak történik.
bár ilyenkor is lehet még keresni azokat a dolgokat, amik továbbra is elsők.
új helyeket, új formákat, új neveket.
felfedezni, mozogni, elmozdulni, továbbállni.
aztán elmozdítani is.
először kíváncsian, kedvesen.
aztán egyre több erővel. néha vadul.
egyre több mindent. majd bármit.
mérték nélkül.
a végtelenségig. a semmiig.

végül, aki még kapcsolatot tart azzal ami létezik,
akit érdekel még bármi is,
aki nem vakult meg, nem süketült meg, nem hülyítette el magát,
vagy nem halt bele,
egyszer csak elkezdi azt érezni, hogy nem kell több első. utolsó kell.
annak a szépsége, ami után már nincsen több.

báj

rejtőzik valami diszkrét báj abban, ha nincsenek körülötted olyan barátok, akikre — apró-cseprő dolgok miatt, de mindig épp akkor — nem számíthatsz, amikor igazán baj van.
még akkor is, ha így nem marad körülötted senki.
persze fura érzés ez a nagy csend, azon gondolkozom, kinek lesz először szüksége rá, hogy megpróbálja megtörni.

nem valószínű, hogy nekem. én már halott vagyok.

fairytale / tündérmese

fáradtan értem haza. a barátnőm az ágyon kuporgott, szomorú, kisírt szemekkel. nem szólt semmit. hiába kérdeztem. óvatosan kezdtem vígasztalni, kérdezgettem, de ő csak pityergett.
körülnéztem a lakásban, keresve, hogy mi lehet a gond.
törött dolgokat kerestem, tárgyakat, aztán rájöttem, hogy a kutyánk nincs sehol. rákérdeztem, hogy ez-e a baj, de továbbra sem válaszolt.
gyorsan kaptam magam, a vállához értem, megkeressük, mondtam. ne aggódj, meglesz, induljunk gyorsan.
elkapta a karjait, egymásba fonta őket. és aztán így, és némán jött velem, ahogy nekiindultam a ház mögötti erdős résznek a patak felé. botladoztak a lábai a gyengeségtől.
a megszokott kóborlós ösvényeket követtem. a patakmedernél féltérdre esett egy nagyobb ágban, de jött tovább. egyszer csak valamit észrevettem a csörgedező víz egyik kanyarulatának külső ívénél.
a puha homok frissen volt megmozgatva, egy kis halom emelkedett ki a síma felszínből.
ránéztem. láttam a szemeiben, hogy ő csinálta.
azt is láttam, hogy végig azt akarta, magamtól találjak ide.
tudtam, hogy megbolondult.
tudtam, hogy ha sokáig mellette maradok, egyszer engem is képes lesz ide temetni. azt akarta, hogy tudjam, hogy félnem kell tőle.
némán álltam csak. nem volt erőm elmenekülni.

Z’s dead

Ted. Ted vagyok.
Olyasmit kell most írnom, amire nem vagyok felhatalmazva.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy megtegyem-e.
Zoe. Zoe-Jane ma meghalt.
Egy balesetben. Reggel.
Nem lesznek itt fekete betűk, vagy bármi ilyesmi, hét halk kicsi vonal lesz a következő bejegyzésben.
Ez lesz.
Valahogy nem tűnik most jó ötletnek írni ebbe a blogba.
Megyek is.

ideg

hú. anya nagyon felhúzott. bejött az előbb ide, mármint a szobámba, és az életstílusomról kezdett eszmecserébe. vagyis kezdett volna, de monológ lett belőle, mert nem voltam hajlandó erről érdemben kommunikálni vele. úgyértve, nincs igazán köze hozzá. részben ígyis én tartom el őt, és nem fordítva. de nem, most nem a pasik miatt, hanem mert elmondtam neki, hogy egy hét munkaviszony után felmondok azon a hülye helyen. nem érti meg, hogy nem azért nem maradok, mert nincs bennem kitartás. vagy mert képtelen vagyok beilleszkedni egy közösségbe. azon a helyen hülyék dolgoznak — ennyi az egész. egy szemellenzős bugyuta birka szintjére kellene süllyednem, hogy beilleszkedjek. plussz nem is nézek eleget tévét, hogy igazán legyen közös témánk. az eszelős munkahárítgatós lustaságukról nem is beszélve.

munkamorál

de nehogy azt higgyétek ám, hogy utálok dolgozni, vagy ilyesmi. csak nem lehetek cinkosa ezeknek az embereknek a lustaságban.
sőt, lévén, hogy fogytán a félretett pénzem, valószínűleg mindenképp hamarosan kell valami munkát találnom. ha mást nem, hát megint Ted segítségére lesz szükségem. én tudniillik csak félbehagyott főiskolákkal rendelkezem, nem végzettséggel, Ted viszont papírt tud felmutatni arról, hogy ő bizony alkalmas szakfordítások készítésére, például angol nyelvből. ami azért nagyon fontos, mert az angol nekem is könnyen megy. így hát félhivatalosan, Ted neve alatt szoktam dolgozni. vagyis helyette. ő a kapcsolattartó: elvállalja, megbeszéli a munkákat. én meg megcsinálom. hát így megy ez.
vagyis ment ez egy ideig. és talán menni fog újra. kedves, jó Ted.
persze tudom, hogy nem egyszerű velem.

« Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések »

© 2018—2025 CsLTD Smurf Alkotóközösség
kaaliyuga@forrasom.hu

Hemingway © Anders Norén