mert a menedékekre szükség van,
és nem lehet őket kerítéssel megvédeni,
— mert az láthatóvá teszi őket —
hanem az kell, hogy mozogjanak,
vagy észrevétlen mintázatok legyenek,
mint a meztelen talpad nyoma,
ha a kedvenc dalodat táncolod.
némán.
Kategória: kertecském
egyszer örököltem egy kertet. élt, működött. de szüksége volt rá, hogy gondozzam. és mint utóbb rájöttem, nekem is őrá, hogy gondozzon. amikor nem voltam ott, benne, megtaláltam visszhangjait és tükröződéseit a világban. eltanultam a rajongását, amivel fogadott, és megéltem a napjaimban. ez a napló arról a rövid időszakról szól, amikor Johanna velem élt a kertben. (hogy mi történt előtte és azóta a kertemben, azt itt lehet elolvasni)
ragyogott a nap.
a nedves fűbe kivonszoltad a fűzfotelt,
és oldalt fordultál rajta,
a lábaidat felhúzva a lapos tollpárnára.
így ittad a kakaót,
amíg én a meszelt fal előtt
a kopott padon, hanyattfekve
szememet keresztezett karjaimmal árnyékolva
rágcsáltam valami fűszálat.
Tàrsalgàsra van szükségem, hogy ne tulozzam el magamat.
Tegnap egy sràc ràmszolt az utcàn mert lehajtottam a fejem amikor ràm nézett. Örultul bosszantott, oràkig sétàltam és gondolkodtam, igyekeztem emelt fövel. Estére megszoktam és jol esett megosztani ennek a vàrosnak a hangulatàt màs magànyosokkal. Bizseregtunk a zenével a finom vodkàtól és még Unicumot is ittam.
Itt magyar vagyok és Tsilànak hivnak. Be szeretném jàrni a vilàgot.
még nem ültettem semmit.
majd kakukkfüvet fogok,
amit elég elszórni az árokparton,
vagy az erdőszéli kerítetlen telek rézsűjén,
ahol elsétál az ember.
ami elviseli az augusztus forró kínzásait
és a kötött, köves talajt
de
látod, a semmiből a hagymások kihajtottak,
nem is sejtettük, merre bújnak mégis,
most a zivatar után
virít még a vadírisz is,
és ha megsimítod a levelét, mindig emlékezni fogsz a színére. nem felejted el. a fájdalom segít.
a városkúti forrásház csobogó hűvösségével
szomjazom utánad
a víztorony mohás árnyékában ülve
koszos kartávolságokra vágyva
Sétàltam valami felé és az ut fàrasztonak tunt meg akartam érkezni de valahol sejtettem, hogy vissza kell mennem a kiindulo ponthoz, és akkor azt vettem észre, hogy sokkal kellemesebb lenne az ut ha nem lenne célja, aztàn magamra vettem ezt a gondolatot es rànéztem a sok célra ami kituztem, nem modanàm, hogy könnyu volt levenni a szemem roluk. Könny. Értékes. Értékes a könny.
Nem lenne szabad könnyen könnyezni. Van egy baràtnöm, rég ota szeretne egy gyereket a szerelmétöl de a sràc még sràc maradna, nemrég teherbe esett és elvetette, késöbb visszajöttek a hasgörcsök és kiderult, hogy emelett volt egy méhen kivuli terhessége. Megragadott ez a történet, sokat gondolok rà, ez a làny egy atombomba, élet van benne, napsutés, erö, az élet értékes. Mosoly mindenhol van.
moha zöldje a bérházak udvarának kövezetén.
dohosan, árnyasan.
a víztorony lépcsőjén ülünk.
a lábaink előttünk.
gyereklábak. felnőtt ruhában.
az ujjainkkal játszunk. billegtetjük őket.
így lesz minden érzékelésünk mezítlábas.
talp a kőnek, talp a fának, sarok a sárnak.
