séta vissza a hídon.
a folyó mint egy fekete selyem köntös,
ami egy holttestet takar.
aranyfényben csillogó gyöngysorok szanaszét.
semmilyen zene nem elég hangos,
az sem ami már fáj,
semmilyen szél nem elég csípős,
hogy elnyomja ennek a végtelen
üres éjnek a szerteszét szakító
tágasságát.