[ez az írás jelen pillanatban is íródik, így egyelőre finoman szólva: nem teljes.
ha őszinte akarok lenni, még majdhogynem nincs is.]
Az élet, és annak két vége – a születés és a halál – a világ legrejtélyesebb dolgai közé tartoznak, annak ellenére, hogy mindannyian, akik csak kapcsolatba kerülünk ezzel az írással, írva vagy olvasva azt, egyértelműen a részesei vagyunk.
Itt vagyunk tehát, együtt, valamiben, amiről személyes élményeinken kívül javarészt meglehetősen keveset tudunk, ám annál többet gondolunk. És, mint az életben lévők általában, pillanatnyi érzelmeinknek megfelelően polarizáljuk a folyamat pillanatait, és két végpontját.
Ez a könyv, mivel a születésen már mindnyájan túl vagyunk, a halálhoz pedig egyelőre nem férünk hozzá, banálisan: az életről fog szólni.
Szóval ne féljetek.
