manapság az uralkodók legtöbbször nem alapítanak államot.
ponyvás szekérrel járják a senkiföldjét, néha megállnak
és létrehoznak egy átmeneti telephelyet valahol.
kicsit széthordják a dolgokat, amik addig voltak ott,
miközben a szolgálóik az uralkodói címer formájába rendeződnek.
aztán megjelenik a környék népe, és elkezdik élni az életet.
az uralkodó törvényeket hoz, ítélkezik és kegyet gyakorol.
de az egész nem tart tizenöt percnél tovább, és ahogy vége,
mindenki szedi a sátorfáját és továbbáll, mint a vándorszínészek.
és folytatódik minden, éppen úgy,
mintha nem történt volna semmi sem.

„magunkra maradunk e földön,
mindannyian a kígyó mezőnkön,
ürmöt terem az esztendő.”
(Svetlana Makarovič: Žalik žena / Ürömtündér)