hú. anya nagyon felhúzott. bejött az előbb ide, mármint a szobámba, és az életstílusomról kezdett eszmecserébe. vagyis kezdett volna, de monológ lett belőle, mert nem voltam hajlandó erről érdemben kommunikálni vele. úgyértve, nincs igazán köze hozzá. részben ígyis én tartom el őt, és nem fordítva. de nem, most nem a pasik miatt, hanem mert elmondtam neki, hogy egy hét munkaviszony után felmondok azon a hülye helyen. nem érti meg, hogy nem azért nem maradok, mert nincs bennem kitartás. vagy mert képtelen vagyok beilleszkedni egy közösségbe. azon a helyen hülyék dolgoznak — ennyi az egész. egy szemellenzős bugyuta birka szintjére kellene süllyednem, hogy beilleszkedjek. plussz nem is nézek eleget tévét, hogy igazán legyen közös témánk. az eszelős munkahárítgatós lustaságukról nem is beszélve.
ideg
menedék
indokína
tápiókavakondok
Nagy László
víztorony
apróságok
öregasszony
Párizs
ménes
nomád
erdő
megmenteni
tequilarapido
squat
üröm
hangyák
Ateş
Tengeróceán
Tori
Hamvas Béla
halottaskönyv
álmatlan
bicikli
teák
Tao Te King
Klimt
Lao-Ce
kertecském
Zoe-Jane
bükkös
mantra
jelenlét
víz
kakaó
eső
tánc
Bérczesi Robi
nyüszítés
dió
rétek
Boris Vian
Ani DiFranco
foltok
arany
rókatündér
Testépítő Szent Johanna
szőlőhegy
Orion
Escher
fonál
véletlenek
csend
félelem
Vélemény, hozzászólás?