hajnal van, tiszafa-ligeted boltívei alatt
tűzzománc szerpentináddal karodon
lépkedsz a földbepuhult tűszőnyegen
a kő alól fakadó forrásnál megállva
ágakkal cirógatod a felfakadó vizet,
borba áztatott, perecbe sütött vadvirágok
füstjének illata kísér
[* Đirona
(alternatív névalakjai: Thirona, Sirona, Tsirona.
ejtése magyarosan, a tau gallicum általános ejtésének megfelelően:
cirona vagy sztirona)
kelta gyógyító istennő, akit később a rómaiak is tiszteletükbe fogadtak,
Nyugat-Galliától Pannóniáig, végig a Dunai limes mentén mindenütt.
nevének eredete a csillagokhoz kapcsolja, lelki szilárdságot szimbolizál.
hozzá kapcsolják a gyógyulás, megújulás, regeneráció témakörét.
ezen kívül a tudást, tanulást is, hiszen Merkúr erőivel felvértezve a csillagok
éjszaka is fényt közvetítenek, és mutatják az utat (tejút),
azaz új tapasztalatokhoz, tudáshoz képesek juttatni az éj sötétségének idején is.
attribútumai közé tartozik egy ölében heverő szelíd farkas, a csuklójára tekeredő kígyó,
fonott kosár tojásokkal és vadvirág-szirmokkal, a melegvizes források,
az éjszakai fényekben megcsillanó pókháló-diadém,
valamint a csillagok és a szentjánosbogarak.]
