Hónap: 2024 március

csontokra felfutó izmok ornamentikájára feszül karodon a bőr,
mint borostyán zöld fonadéka, tapintása elcsendesít.

a derekadat érintő tenyerem szívveréseddel szinkronizált membránján át
osztozunk örömünkben, senki se hallja.

évszázadok egymásnak suttogó tudása lesz újra egység,
évtizedek nem-értett szétfeszülése újra könnyedség.

felejtsd el az ablakot. nincs. feküdj bele az esőbe. ezer vágy hív arrafelé.
ha tanítottak is betegségekről, fakón suhanó kínokról, most ne félj.
vagy, ha úgy szeretnéd: legyen ott az ablak. kint nincs is eső. ha egyszerűbb így.
úgy teremtünk, ahogy csak őrültek bátrak teremteni. úgy.

legelőször megjelölték a kezed.
ami annyit tesz, hogy lett egy otthonod. így hívják.
betérhetsz, ha az eső elől menedéket keresnél.
lett egy hely belül.
és lett egy hely kívül is.
ingyen fedél, étel, meleg. szükségből.
és ők befogadtak, mert az is: kellett.
mert te mész, hogy: jöttél, és akkor ők befogadnak.
ez így megy.
aztán, igen, ahogy az idő telt, lett még több otthon is.
a másik, például, ahol meg boldogan várnak, de fájdalmat adnak.
kiosztják, és te még kérsz. mert ez meg egy ilyen hely.
mondod, hogy kérsz még,
hogy kell még, hogy szükséged van rá.

ahhoz, hogy legközelebb már merj nem kérni.
így. így tanulsz meg szépen lassan végül valóban hazaérni.