létünk nem csak mikor-lét és hogy-lét, hanem pillanatról pillanatra hol-lét is, ahogy földanyánk elvisel testén, ahogy bejárjuk íveit, siklásban lapozzuk át erőtereit, vagy elidőzünk egy-egy pórusán.
ajtókon lépünk át, lélekműhelyek ajtaján, kitöltjük tereiket, betöltjük ami fel van adva, örömöket eszünk és könnyeket iszunk, hogy megszülessen egy entitás, ami megélve pillanatát formálódik és formál,
hogy kiegyensúlyozza a bolygó forgás-billegését, és valahol távolabb egy perccel tovább lehessen dagály a szélfonta majdnemkiszáradt fűszálakon
