web analytics

az utolsó tekercs skiccpausz // ébredés elhalasztva

Év: 2021

Garbatella

az erkély, a szőnyeg, mint puha paplan
ölel, és beszél a város alattam.
nem magyarul van, de bennem az érzet,
felduruzsolgat az alkony a mélynek.

szekrénybe rejtett fészek az élet,
de csak ki-kicsalják néha a fények:
dobban a teste, nincs mozdulatlan,
nem marad az öröm kimondhatatlan

összepakolva vár minden kincse,
nincs kisimítva az inge, de így se
találsz soha ennél finomabbat.

van hely, ha eljössz, itt befogadnak,
és ha ablakot nyitsz ki magadban a Napnak,
ő ágyat vet majd a fénysugaraknak.

tériszony

a révész haladéktalanul vigyen át a túlsó partra
a kikötő lámpáit gyújtsa ki, ahogy szokta
és a lejtős út a töltések között sodorjon haza
fülemben zenével, félvakon, sietve
az irányfények vigyázzák, hogy lépteim sikere
ne rajtam álljon,
ami volnék, hogy mindaz hazataláljon.
mert otthonról eljönni se volt kedvem,
adja hát vissza az időt is, amit elsiettem.
így szólt a néma fohász a folyóparton
és a kis rét nem tudta, mit is mondjon
hiszen ott rév sohasem állt,
csak néha olyan, aki ugyanígy – véletlenül –
odatalált.

© 2018—2025 CsLTD Smurf Alkotóközösség
kaaliyuga@forrasom.hu

Hemingway © Anders Norén