az utolsó tekercs skiccpausz // ébredés elhalasztva
Év: 2019
hogy nincs itt nem kritizálom
jön majd, nincs ami fájjon.
csak valamit kell kitaláljon
az elme, míg megjön az álom:
elképzeli meztelen vállát,
ahogy összeszorítja a száját,
és nézi hogy indul a múzsa
ajkain mattvörös rúzsa,
majd eltűnik, sehol se látják,
lesik csak lopva az árnyát
a narancsszín utcai lámpák.
hogy libben a vászon a testen,
így megy, keresztül a feszten.
ha elkapom el nem eresztem.
(Nahoczki Évinek)
bele a csendbe,
a meztelenbe,
bortól fénylőbe
gyere ma este,
bőrödre éhes
a naplemente
s ha hallgatsz én
akkor is hívlak,
tűznek és szélnek,
fagynak és télnek,
vígasztalónak,
élő mesének.
vízre tenni hogy sodorja
ha itt többé nincsen dolga
csomagolni oltalomba
menni vele hogyha volna
fonál még rátekeredve
megragadni meg lehetne
maradni ha volna kedve
ittlétével egy lehetne
kis öbölben partravetve
olvadhatna esti csendbe
nem tovább mint egy dagályig
part és víz míg egyre vágyik
de ha többé nincsen dolga
víz ölelje, hadd sodorja.
aprókat rezzent a vigyázó szél a fűzfák vízbe hajló ágain. az árnyékos parton két kislány mászik épp a vízbe, óvakodva egyensúlyoznak a gyökerek lépcsőjén agyagtól csúszós lábaikkal. a hullámok üdvözlésképpen símogatnak egyet-egyet rajtuk.
távolabb minden mozdulatlan. az apró öböl és mögötte a sziget.
egy csónakban egy fürdőruhás lány alszik. párnája összegöngyölt ruha, fejét laza kendőként viselt, vékony sporttörölközővel árnyékolja.
a fűben halmozódó faforgácsra halk jajdulás után egy vércsepp pottyan. tompa szitkozódással valaki a szájába veszi az ujját.
a távolban, alig a horizont fölött, az égen egy fura kis felhő úszik. úgy néz ki, mint egy deszkán elnyúló macska. ugyanennek a felhőnek – a másik oldalról, innen úgy százhúsz kilométer távolságból nézve – égre vonyító farkasfej alakja van.
nem rezzen a felszín
nem sikkan a sóhaj
pórusainkban néma az óhaj
együtt moccan a kéz a folyóval
összekomázik a bőrrel a sodrás
vér ver az érben mint kicsi holtág
tér nyugovóra az éji mennyország
(Nomád bár, 1692. fkm)
© 2018—2025 CsLTD Smurf Alkotóközösség
kaaliyuga@forrasom.hu
Hemingway © Anders Norén