laktam egy kicsit a Ménesi úton Norma jóvoltából. csodás zuga a városnak, ahová kevesen tévednek, és ahol egyszerre lehet érezni a Feneketlen-tó vizének és a Gellért-hegy avarjának illatát. nagyjából ezekre az évekre nőtt fel az alvás-ébrenlét ciklusom annyira, hogy bármilyen körülmények között, bármilyen időtartamú alvás pihentető tudjon lenni. volt tehát idő formálódni. és erő is, ami formáljon. ez természetesen nem ment zökkenőmentesen. a zökkenések után pedig jólesett az apró házmesterlakás előtti csodakuckó ölében beszélgetve és gondolkozva várni a hűvös alkonyt és az éjt.
tenger mélyére nézni. elidegenedni kívül és otthonossá válni belül.
ehhez a legjobb ital a matcha, ez a szüretet megelőző hetekben árnyékban nevelt, majd szárítás után porított zöld tea. a fény hiánya megváltoztatja a növény biokémiáját, aminosav-tartalmában erősödik a theanin, és ízanyagai is eltérnek a hagyományos zöld teánál megszokottól. kétféle árnyéktea létezik: ha a senchához hasonlóan felcsavarják a leveleket, akkor kapjuk a gyo-kuro (azaz jáde harmat) teát, ha a levelek sodrás nélkül kerülnek szárításra, az a tencha-tea. ez utóbbi porításával készül a matcha. lassú kőmalmok őrlik, hogy ne melegedjen fel, óránként egy malmon körülbelül két evőkanálnyi készül. (ha van idő, van erő.)
a porból aztán egy keveset meleg, de nem forró vízzel leöntenek, és tradicionálisan egy, a képen is látható bambusz habverőcskével egyenletesre keverve készen is van az ital.
egyébként maga a matcha por bármi másra is használható, érdemes például kipróbálni olvasztott fehér csokoládéba keverve.
