még nem ültettem semmit.
majd kakukkfüvet fogok,
amit elég elszórni az árokparton,
vagy az erdőszéli kerítetlen telek rézsűjén,
ahol elsétál az ember.
ami elviseli az augusztus forró kínzásait
és a kötött, köves talajt
de
látod, a semmiből a hagymások kihajtottak,
nem is sejtettük, merre bújnak mégis,
most a zivatar után
virít még a vadírisz is,
és ha megsimítod a levelét, mindig emlékezni fogsz a színére. nem felejted el. a fájdalom segít.