nem volt nálam táska, így
először a villamoson, ahogy föl, a kapaszkodó felé nyúltam
jöttem rá a fájdalomból, hogy valószínűleg
csupa
liláskék folt a hátam attól, ahogy a padlód
és a vágyaid közé keveredtem.
a ruhától
láthatatlanok voltak a könyökeimen és a térdeimen a horzsolások,
meg az is, ahogy levegőből gyúrva még mindig ott voltál a bőröm érzékelésébe ágyazódva,
lelassult lélekzetembe égve.
mindkettőnknek össze volt pakolva
minden holmija,
(egy ideje mindig össze volt pakolva)
és bár útiterveink nem voltak,
rejtetten a tekintetek elől,
a kapun kilépve végül
mégis különböző irányba fordultunk:
i go left, you go right,
no me diga nada, señorita.
