moha zöldje a bérházak udvarának kövezetén.
dohosan, árnyasan.
a víztorony lépcsőjén ülünk.
a lábaink előttünk.
gyereklábak. felnőtt ruhában.
az ujjainkkal játszunk. billegtetjük őket.
így lesz minden érzékelésünk mezítlábas.
talp a kőnek, talp a fának, sarok a sárnak.
Év: 2010
Sétàltam valami felé és az ut fàrasztonak tunt meg akartam érkezni de valahol sejtettem, hogy vissza kell mennem a kiindulo ponthoz, és akkor azt vettem észre, hogy sokkal kellemesebb lenne az ut ha nem lenne célja, aztàn magamra vettem ezt a gondolatot es rànéztem a sok célra ami kituztem, nem modanàm, hogy könnyu volt levenni a szemem roluk. Könny. Értékes. Értékes a könny.
Nem lenne szabad könnyen könnyezni. Van egy baràtnöm, rég ota szeretne egy gyereket a szerelmétöl de a sràc még sràc maradna, nemrég teherbe esett és elvetette, késöbb visszajöttek a hasgörcsök és kiderult, hogy emelett volt egy méhen kivuli terhessége. Megragadott ez a történet, sokat gondolok rà, ez a làny egy atombomba, élet van benne, napsutés, erö, az élet értékes. Mosoly mindenhol van.
egyszer úgyis szembe kell nézni a kérdésekkel,
amiktől most szigorúnak mímelt arccal,
de nevetgélő reményekkel újra elszaladtál.
a bazsalikom, aminek a földjébe rejtetted a férgeket
végül elrohadt,
de az ajtó nem volt zárva:
te megmenekültél, zsebedben a gyűlölettel,
én meg ültettem egy újat,
hogy majd, legfeljebb, ezt is a tűzre dobjam,
cserepestől, mint az előzőt.
de aztán rájöttem, hogy
már nincs mitől félnem, mert
tévedésből elloptad magadnak a félelmet is.
a városkúti forrásház csobogó hűvösségével
szomjazom utánad
a víztorony mohás árnyékában ülve
koszos kartávolságokra vágyva
még nem ültettem semmit.
majd kakukkfüvet fogok,
amit elég elszórni az árokparton,
vagy az erdőszéli kerítetlen telek rézsűjén,
ahol elsétál az ember.
ami elviseli az augusztus forró kínzásait
és a kötött, köves talajt
de
látod, a semmiből a hagymások kihajtottak,
nem is sejtettük, merre bújnak mégis,
most a zivatar után
virít még a vadírisz is,
és ha megsimítod a levelét, mindig emlékezni fogsz a színére. nem felejted el. a fájdalom segít.
Tàrsalgàsra van szükségem, hogy ne tulozzam el magamat.
Tegnap egy sràc ràmszolt az utcàn mert lehajtottam a fejem amikor ràm nézett. Örultul bosszantott, oràkig sétàltam és gondolkodtam, igyekeztem emelt fövel. Estére megszoktam és jol esett megosztani ennek a vàrosnak a hangulatàt màs magànyosokkal. Bizseregtunk a zenével a finom vodkàtól és még Unicumot is ittam.
Itt magyar vagyok és Tsilànak hivnak. Be szeretném jàrni a vilàgot.
ragyogott a nap.
a nedves fűbe kivonszoltad a fűzfotelt,
és oldalt fordultál rajta,
a lábaidat felhúzva a lapos tollpárnára.
így ittad a kakaót,
amíg én a meszelt fal előtt
a kopott padon, hanyattfekve
szememet keresztezett karjaimmal árnyékolva
rágcsáltam valami fűszálat.
mert a menedékekre szükség van,
és nem lehet őket kerítéssel megvédeni,
— mert az láthatóvá teszi őket —
hanem az kell, hogy mozogjanak,
vagy észrevétlen mintázatok legyenek,
mint a meztelen talpad nyoma,
ha a kedvenc dalodat táncolod.
némán.
és ha a jeleidet
végül a kabátom alá tetoválom,
nem azért fogom tenni,
hogy mindig emlékeztessenek rád.
hanem azért,
hogy akik ezután jönnek
tudhassák, hogy nem kell félniük
beszennyezni engem.
és a szememben a (kékes-zöldes-)szürke gyűrűben,
– ha akarod –
majd megkeresheted a foltokat és
a szélfújta párhuzamosokat,
amiket a géped húzott az égre,
ahogy elsuhant, történést hasítva
az alkonyatban
először felpislákoló csillagok
mozdulatlannak látszó
hallgatag mintázatába.
és – ha akarod –
megláthatod a szememben
a tükörképedet is, amit
azzal a valakivel rakosgattunk össze,
akinek a legjobban hiányoztál,
– vagy pont ugyanúgy, mint nekem.
és akivel sokáig
a rólad ábrándozás volt
az egyetlen közös vonásunk.
mint egy ócska házaspár,
úgy ábrándoztunk valaki másról,
ahogy öleltük egymást,
(a te gyengédségeddel)
sötétfehér átmeneti
menedékhelyünkre bújva.
de
nem két különböző valakiről
ábrándoztunk,
ahogy az ócska párok szokták,
hanem egyetlen harmadikról,
egyetlen, közös harmadikról,
rólad, mindketten, rólad.
és olyankor ott
az én különbözőségem
és
az ő hasonlósága
formálta térben
megjelentél.
