a vonat lassan siklik kifelé a pályaudvarról
a nyílt pálya felé.
váltók és mozdulatlan, szertehagyott szerelvények.
mozdulatlan, tűzforró, délibábos levegő.
a sínpárok között szalmaszínű száraz fű és rozsdás zúzott kő.
elhagyott épületek.
betonkerítések.
egymásra csúsztatott állóképek egymásutánja.
mozdulatlanok a szereplők,
megfakultak.
a réten az elefántok.
a lejtőn a bicikli.
és én, át a gazoson, biciklivel a vállamon.
minden fénykép hátulján más és más dátum,
elárult, eltékozolt titkok egymásutánja.
egyetlen titok marad csak érintetlenül:
a fonál, amely felfűzi ezeket,
a kulcs, ami elvezet a következőhöz,
a jelek, amiket követünk a találkozásig.