Hónap: 2009 május

szövedék

2009-05-18 / Tamás Csányi / nincsenek hozzászólások

Escher - Reptiles

m i n d i g v o n z ó b b a v á l t o z á s
m i n t a m o z d u l a t l a n s á g
a m i r e s z á m í t o t t á l é s m é g
h a n e m i s é r t e d a m i t l á t s z
f i g y e l e d é s i d ő r ő l i d ő r e
v i s s z a f o r d í t o d
a t e k i n t e t e d m i k ö z b e n
a r r a g o n d o l s z a d o l g o k
s a j á t b e l s ő s z a b á l y a i k
s z e r i n t t ö r t é n n e k
a s z e m e d e l ő t t é s t e c s a k
k í v ü l á l l ó v a g y a m í g
n e m s z ó l a l s z m e g n e m
a v a t k o z o l b e l e c s a k n é z e l
d e m i v a n h a a n é m a m e g f i g y e l é s
b e a v a t k o z i k a r e n d s z e r b e
a n é m a s á g á l t a l m e r t
k i á l t a n i k e l l e n e r é g
a t t ó l a m i t l á t s z ?
e l á r u l o m : b e l e k e v e r e d t é l

artemisia

2009-05-06 / Tamás Csányi / nincsenek hozzászólások

manapság az uralkodók legtöbbször nem alapítanak államot.
ponyvás szekérrel járják a senkiföldjét, néha megállnak
és létrehoznak egy átmeneti telephelyet valahol.
kicsit széthordják a dolgokat, amik addig voltak ott,
miközben a szolgálóik az uralkodói címer formájába rendeződnek.
aztán megjelenik a környék népe, és elkezdik élni az életet.
az uralkodó törvényeket hoz, ítélkezik és kegyet gyakorol.
de az egész nem tart tizenöt percnél tovább, és ahogy vége,
mindenki szedi a sátorfáját és továbbáll, mint a vándorszínészek.
és folytatódik minden, éppen úgy,
mintha nem történt volna semmi sem.

„magunkra maradunk e földön,
mindannyian a kígyó mezőnkön,
ürmöt terem az esztendő.”
(Svetlana Makarovič: Žalik žena / Ürömtündér)

víz

2009-05-04 / Tamás Csányi / nincsenek hozzászólások

a feltört szinten a vizet hátul, a kislépcsőház melletti régi szerszámosraktárban tartjuk. ott elég hűvös van ehhez. a környék bérházainak lépcsőiből az első érkezők összecsiszoltak egy jó nagy márványkádat, és abba hordunk mindenhonnan, köztéri kutakból, ásványvizes palackokból, forrásokból, meg néha a Lukácsból, bárhonnan, ahonnan csak tudunk, vizet, olyat, aminek története van.
néha fura története.
legutóbb pedig egy ilyen pohár víz egészen megbolondult: a szobámban elérte a szökési sebességet, és apró nyüzsgéssel eltávozott az összes, a legapróbb pici része is. ki a kezem bőréből, ki a helyről ahol az idegességet érezni szoktam,
ki mindenhonnan —
sehová.
az üresség könnyűsége maradt csak helyette.
és ahogy felnéztem, láttam, hogy máshol is mindenütt ez a felszabadító hiányérzet maradt: egy olyan perspektíva, ahol a párhuzamos egyenesek már kartávolságban metszik egymást —

csaló látszat

2009-05-04 / Tamás Csányi / nincsenek hozzászólások

mostanra viszont
rájöttem,
hogy a rohadt csended valójában
egyetlen folyamatos üvöltés.

foglalt ház // squat

2009-05-01 / Tamás Csányi / nincsenek hozzászólások

az öregasszony azt mondja, hogy ő nem tehet semmiről, de én nehezen hiszem, hogy az a lány annyira szégyelljen valamit a múltjából, hogy táncos bokáit veszélybe sodorva inkább magától leugorjon a már mozgó vonatról, minthogy összefussonn valakivel, aki tud a titokról. bár csoda tudja. az öregasszonynak látszólag mindenről tudomása van, viszont többnyire senkivel sem beszél, pedig itt lakik a feltört szinten. valaki épp közülünk hozta ide, ha jól emlékszem. azóta ő sózza el a hamis dolgokat a városban, meg intézi az apróbb bolti lopásokat, persze szigorúan a saját elvei szerint. lényeg a lényeg, hogy a lány csúnyán összetörte magát, és ahogy a tömött vonaton az utasok összecsődültek az ablakoknál meg a peronlépcsőkön, az öregasszony becsoszogott a kocsiba és leült valamelyik bámészkodó helyére. ott ült egészen addig, amíg a hülye vonat jó háromnegyed óra késéssel el nem indult, és közben egyszer sem nézett ki az ablakon. azt, hogy valakinek a tisztességgel megszerzett helyét sikerült elfoglalnia, igazából senki nem tette szóvá. bár ezen nem nagyon csodálkozom, mert valahogy még mindig az a buszmegálló az egyetlen a városban, ami nincs összefirkálva, amit az átadási ünnepélyen az önkormányzat kérésére megátkozott.