az utolsó tekercs skiccpausz // ébredés elhalasztva
Hónap: 2009 március
szerda
ma esélyegyenlőségi morzsaszórást rendeztem a fürdőszobában
azoknak az ostoba vizihangyáknak, akik
– az ételmaradékos konyhám helyett –
ott próbáltak élelemhez jutni.
az ajtónál mindig megállnak. sosem jönnek ki.
csütörtök
a hangyák a morzsák hatására felhagytak elővigyázatos viselkedésükkel.
végül estére, sokadik látogatásom alkalmával elvezettek a rejtekhelyükre.
az van, hogy a lények tetemein élnek.
próbálom magam azzal nyugtatni, hogy mindez természetes.
zene
szakadatlan ütemben
lépkedés
lassítás nélkül
át az úton
a lámpa éppen
akkor vált zöldre
az autók áramlása
megáll
fel sem nézek
a villamos besiklik és
a lendület bevisz
a kinyíló ajtón
a cipőfűzőm pedig
éppen akkorra
bomlik ki
mikorra megérkezem
tökéletes időzítés
de
akivel találkoznom kellene
nincsen ott
és nem is érkezik meg soha
(minek akkor az egész felhajtás?)
„megkísérlem elmondani, hogy milyenek voltak.
vonakodtak, mint aki télen átmegy a folyón.
éberek voltak, mint aki lappangó ellenségtől fél.
józanok, mint aki más országból jött.
hátráltak, mint az olvadó jég.
nyersek, mint a megmunkálatlan anyag.
mélyek, mint a szakadék,
rejtélyesek, mint a megzavart víz.”
„tökéletlenségükben felismerték a tökéletességet.”
© 2018—2025 CsLTD Smurf Alkotóközösség
kaaliyuga@forrasom.hu
Hemingway © Anders Norén