hú. anya nagyon felhúzott. bejött az előbb ide, mármint a szobámba, és az életstílusomról kezdett eszmecserébe. vagyis kezdett volna, de monológ lett belőle, mert nem voltam hajlandó erről érdemben kommunikálni vele. úgyértve, nincs igazán köze hozzá. részben ígyis én tartom el őt, és nem fordítva. de nem, most nem a pasik miatt, hanem mert elmondtam neki, hogy egy hét munkaviszony után felmondok azon a hülye helyen. nem érti meg, hogy nem azért nem maradok, mert nincs bennem kitartás. vagy mert képtelen vagyok beilleszkedni egy közösségbe. azon a helyen hülyék dolgoznak — ennyi az egész. egy szemellenzős bugyuta birka szintjére kellene süllyednem, hogy beilleszkedjek. plussz nem is nézek eleget tévét, hogy igazán legyen közös témánk. az eszelős munkahárítgatós lustaságukról nem is beszélve.
Nap: 2005. október 30.
de nehogy azt higgyétek ám, hogy utálok dolgozni, vagy ilyesmi. csak nem lehetek cinkosa ezeknek az embereknek a lustaságban.
sőt, lévén, hogy fogytán a félretett pénzem, valószínűleg mindenképp hamarosan kell valami munkát találnom. ha mást nem, hát megint Ted segítségére lesz szükségem. én tudniillik csak félbehagyott főiskolákkal rendelkezem, nem végzettséggel, Ted viszont papírt tud felmutatni arról, hogy ő bizony alkalmas szakfordítások készítésére, például angol nyelvből. ami azért nagyon fontos, mert az angol nekem is könnyen megy. így hát félhivatalosan, Ted neve alatt szoktam dolgozni. vagyis helyette. ő a kapcsolattartó: elvállalja, megbeszéli a munkákat. én meg megcsinálom. hát így megy ez.
vagyis ment ez egy ideig. és talán menni fog újra. kedves, jó Ted.
persze tudom, hogy nem egyszerű velem.
